Mint már említettem a fényképezés kezdetén bizony komoly rajztudásra volt szükség a képek rögzítéséhez. Valahogyan úgy, mint amikor ma kivetítünk a falra egy diát (legyen az digitális, vagy hagyományos) és azt próbáljuk lerajzolni. igen ám, de mit kezdjen az ember akkor, ha nem tud rajzolni?

Ilyen helyzetben találta magát egy francia feltaláló, Nicéphore Niépce, aki litográfiák készítése közben jutott el a fényképezéshez. ő azonban nem tudott rajzolni, ami szükséges lett volna akkoriban ehhez a művelethez. Szorultságában kidolgozott egy módszert: a képeket fénnyel másolta át. A metszetet olajjal kente be, hogy átlátszó legyen, ezután fényérzékeny oldattal bevont lemezre helyezte, és az egészet a napra tette.

A metszet világos részei alatt néhány óra múlva megkeményedett az oldat, a sötét részek alatt azonban továbbra is lágy maradt. Niépce a lágy oldatot lemosta, és a lemezen megjelent a metszet tartós, pontos másolata.

1826-ban egy ónlemezes camera obscurával elkészítette a fotótörténet első természetfotóját: házának egyik felső ablakából fényképezte le az udvart. Közben a nap keletrõl nyugatra haladt, ezért a kép olyan, mintha a ház mindkét oldalán sütne a nap. Az exponálási idõ 8 óra volt.
Niépce heliografikus (napsugaras) eljárása tehát sikeresnek bizonyult. az ő célja, azonban a nyomtatás volt. Alulexponált felvételeiből, azonban nem tudott nyomólemezt készíteni. Felfedezései viszont jó alapot teremtettek Daguerre és mások is sikeres kísérleteihez.

The post Fotótörténet-az első rögzített kép appeared first on Mary N .hu.