Üdvözlöm!

Németh Istvánné Nagy Mária vagyok, fényképész ez az első szakképesítésem. 1967 óta sok idő eltelt, és sok szakmát kitanultam. Dolgoztam mezőgazdaságban, ügyintézőként, és köztisztviselőként is, de mégis a fotózás az, ami igazán közel áll hozzám. Ehhez az utóbbi időben újra társult a rajz, és a festés. Új weboldalamon, sok érdekes dolgot talál, legfőképpen fotókat. Képeket a távoli, és közelebbi múltból. Életünk egy-egy darabkája ott marad a papíron, illetve manapság cd lemezeken, elektronikus formában. A fotózás mellett más tevékenységeket is folytatok, de nem árulok el mindent rögtön az elején. Nézelődjön bátran, és ha megtetszik valami, kérem, jelezze felém. Írjon bátran, akár elektronikus levelet ezen az oldalon keresztül, vagy valamelyik közösségi oldalon. Jó szórakozást, kellemes nézelődést kívánok! Most pedig jöjjön néhány szó rólam:

Már kora gyermekkoromban megjelent a rajzkészségem, és egy kicsit később, az íráskészségem. Fiatalabb koromban nagyon sokat rajzoltam, festettem, alkotásaimat nyolc éven keresztül eltették a következő évfolyamoknak.

Középiskolában szakrajzot is tanultam a népművelés mellett. Később a fényképészet felé fordult az érdeklődésem. A Székesfehérvári Fényképész Szövetkezetben (FÉNYSZÖV) tanultam Vassányi Béla tanítványaként, sokat jártam Budapestre is, valamint több évig vezettem az agárdi fióküzletet. Fényképeim kiállításokon is részt vettek, és újságban is megjelentek. Családi és egyéb okok miatt egyre kevesebbet tudtam foglalkozni e művészeti ágakkal. Később, köztisztviselőként, már több időm jutott a fotózásra, bár ezek többsége magánjellegű alkotás, családi, és baráti körben készült felvétel.

Munkanélküliként kezdtem újra írni 2003-ban. 2004-ben, a Szegedi Szépírásban jelent meg egy írásom, valamint, a Magyar Szelek című internetes újságban. Ebben az időben kezdtem újra rajzolni és festeni, előbb temperával, később olajjal. Ugyanekkor ismerkedtem meg a selyemmel, és selyemsálakat, kendőket, asztalterítőket készítettem különféle mintával, majd a mintákból továbbfejlődve selyemképek születtek. Amatőr művészként igyekszem profi minőséget adni, hogy az emberek örömüket leljék abban a művészetben, ami nekem is örömet okoz. A kilencvenes évek végén kezdtem dolgozni a Szegedi Nemzeti Színházban, és a Szegedi Szabadtéri Játékokon, mint nézőtéri alkalmazott. Ma is ez a tevékenység tölti ki időn jó részét. Egész életemben színházszerető ember voltam, ezért szeretek itt dolgozni.

2009-ben elvállaltam egy szegedi amatőr fotóklub vezetését. Elsősorban idős, nyugdíjasok alkották a csapatot. A kevés szabadidőmben, azzal a céllal tevékenykedtem, hogy a hobbifotósokat megtanítsam az olyan alapvető fotós ismeretekre, mint a fotó komponálása, fényviszonyok, figyelembe vétele, fókusz beállítása.

Mivel a modern technika már lehetővé teszi, hogy sok fényképet készítsünk, sokan azt hiszik, hogy ők már nagyon jól tudnak fotózni, főleg, ha egy jobb géppel rendelkeznek. A jó gép, azonban nem pótolhatja a fotós tudását, és képességeit. Nem mindegy milyen lencserendszert, és beállításokat használunk. A foglalkozásokon, arra tanítottam a klubtagokat, és vendégeket, hogy inkább a fényképezőgéppel készítsék el jól a fotót, minél kevesebbet kelljen utólag dolgozni vele. Természetesen az utómunkáról is esett szó, de elsősorban a legalapvetőbb ismeretek átadásán volt a hangsúly. Kiállításokat szerveztem, kirándulásokon fotóztunk, és vendégeket is hívtunk.

A klub vezetését, sajnos abba kellett hagynom, mert egyre kevesebb időm jutott rá. Továbbra is segítem azokat, akik kérik, de rendszeres foglalkozásokat már nem tudok tartani. Úgy érzem elindítottam valamit, ami hasznára vált az embereknek. Remélem lesz olyan szakképzett fotós, aki folytatja. Az aktív idős kor nagyon szép tud lenni, főleg, ha az ember meglátja a környezet apró szépségeit is.

A mary n .hu oldalon a fotókon kívül fotótörténettel, és alapvető fényképészeti ismeretekkel is találkozhat az olvasó.